A Newcastle United a 2022/23-as Premier League szezonban a negyedik helyen végzett a bajnokságban, és így 20 év kihagyás után kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába. A Tyne partján ennek megfelelően eufóriában telnek az elmúlt hónapok, a szurkolók imádják a csapatot, az edzőt és a tulajdonosokat. Nekik köszönhetően most újra átélhetik azt az életérzést, amit még fiatal korukban, Alan Shearer idejében. Illetve szép számmal vannak olyanok is, akik csak a szüleik történeteiből hallhattak a dicsőséges időkről.
A hazai médiában és a közösségi oldalakon azonban ez a teljesítmény nem nagyon vitte át az ingerküszöböt. A sikerek ellenére néhány beszélgetés, és összeszedett cikk mellett legtöbbször egy legyintéssel intézik el az elmúlt másfél év menetelését, és jön a "de most már beszéljünk inkább a Brightonról" fordulat, amiben minden héten elemzik, hogy miért szerelmesek Roberto De Zerbibe és - az egyébként tényleg jól teljesítő - játékosaiba. De miért tetszeleg ennyire az "underdog" szerepben a Newcastle?
2022 tavaszán hatalmas menetelésbe kezdett a siralmas helyzetben lévő Newcastle. Hiába jöttek a szaúdiak, karácsonykor még szinte minden fórumon tuti kiesőnek tippelték a csapatot. Ezek a jóslatok aztán nagyon nem jöttek be, sőt már korán látni lehetett, hogy Eddie Howe egyértelmű, azonnal felismerhető stílust teremtett meg a csapatnál. Az önbizalmat csak emlékként őrző, a pofonokat hétről hétre tanácstalanul benyelő játékosokból harcosokat faragott, akik egymásért a tűzbe mennek, és egy pillanatra sem állnak meg. Ehhez hozzáálláshoz rengeteg alkalmas profilú játékost talált a keretben, de kellettek még az igazi vezérek is.
A januárban érkező Tripper, Burn és Bruno Guimaraes hármas tagjai az öltözőben és a pályán is gyorsan vezérekké váltak, a régi arcok közül pedig Willock, Joelinton és Wilson játékán látszott meg leginkább, hogy mennyire fekszik nekik ez az új szemlélet. Howe a veteránokra is számított, a pár percekre szóhoz jutó Matt Ritchie sem véletlenül kapta meg a plusz egy éves szerződés hosszabbításokat.
Aztán az előző szezonban ismét erősödött a keret, és a stílusidegen játékosok (Shelvey, Wood, Fraser, Saint-Maximin) szépen lassan kiszorultak a csapatból. Sérülések, személyes ellentét, vagy egyszerűen a rendszerbe be nem illeszthetőség. Mindegy mi volt az indok, a bajnoki pontok gyűltek, így a szurkolók elfogadták a személyi változásokat. Még a közönség kedvenc Saint-Maximin gyakori hiánya sem jelentett visszaesést az eredmények szempontjából. A februári kupadöntő után az idény végén pedig kisebb csodával határos módon összejött a BL. De tényleg a csodával volt határos? Tényleg megáll az a vélemény, hogy csak azért sikerült, mert a Chelsea, a Pool és a Spurs is gyengébb szezont produkált? Ha egy csapat..
- holtversenyben a legkevesebb vereséget szenvedi el,
- holtversenyben a legkevesebb gólt kapja,
- tizenhárom fordulón át a tabella harmadik helyét foglalja el,
- a big six ellen 16 pontot szed össze úgy, hogy csak a Liverpool tudja nullázni,
...akkor tényleg hozzá kell tenni, hogy "de a többieknek rossz évük volt"? Az előző szezon elején még abszolút érthető volt a hazai szakmai hozzáállás. Magyarországon a Newcastle-nek nincsen jelentős szurkolói bázisa, ezért szinte bármilyen menetelést bemutathatnak, valószínűleg mindig több műsoridőt/karaktert fog kapni a milliárdokat költő, mégis kaotikus helyzetben lévő Chelsea, vagy az a Manchester United, ahol szintén az elvárások alatt teljesítenek. Vagy a Liverpool, ahol Jürgen Klopp megújuló középpályája brutális mentális marketing löketet kap hétről hétre. Szoboszlai Dominik miatt hajlamosak lehetnénk azt hinni, hogy csak a hazai oldalak gerjesztik itthon ezt a "napi Szoboszlai" jelenséget, de ez nem így van. Dominik egy óriasi befektetés (és eddig óriási fogás is) a Poolnak, akiben rengeteg potenciál van a kora, a stílusa, a tudása, egyszóval az egész karaktere miatt. Ezt pedig ki kell használni. Minden meccsen találni kell - akár egy addig soha sem felhozott - statisztikát, amiben ő volt a legjobb és azt azonnal posztolni kell minden létező fórumra. Amikor úgy alakul, hogy nincs ilyen, akkor is lesz. A legjobb példa erre, hogy a Wolves elleni mérkőzés után a Liverpool hivatalos twitter (X) oldala feltöltött egy pár másodperces videót, amin Szoboszlai a félpálya jobb oldaláról adott egy 40 méteres keresztlabdát a bal szélsőnek. A poszt felirata: "WOW". Gyerekek, ezt a PL-ben minden héten, minden meccsen 1-2 játékos megcsinálja. Azon a meccsen ez volt amit elő lehetett szedni, úgyhogy ezt szedték elő. Mert valamit mutatni kell. Végtelenül profi dolog és nem is gondolnám, hogy a Pool, a Chelsea vagy a MU kárára érdemelne több figyelmet a Newcastle.
Ide kívánkozik egy Szoboszlais magyarázat. Ha ezt a bejegyzést úgy olvasod, hogy nem a Newcastlenek szurkolsz, akkor felmerülhet benned, hogy biztosan az irigység beszél a szerzőből, mert Dominik nyáron nem a Tyne partjára szerződött. Szeretném leszögezni, hogy nem erről van szó. Sportszakmai szempontból persze minden Newcastle szurkoló örülhetett volna, ha összejön az üzlet, mert Szoboszlai minden tekintetben illett volna a Newcastle játékába, és valószínűleg legalább ilyen erősen kezdte volna az őszt. Viszont a többi klub hazai szurkolóinak joggal lehet terhes ez a Szoboszlai mánia, amit - ahogy fentebb is említettem nem csak a hazai sajtó gerjeszt, de - itthon már finoman szólva is túltolnak. Kicsit az egész ország Pool szurkoló lett, ez a narratíva. Hát nem, nem lett az, és ne is várják el tőlünk. Plusz ahogyan már szóba került más fórumokon is, eddig hétből hét bajnokit játszott végig, ami a hosszabbítások miatt kb. 700 perc. Két válogatott meccset is, és be kellett szállnia a Ligakupa és az Európa Liga mérkőzésekre is. Értem, hogy kényszerpályán van a Pool mert nem sikerültek 100 százalékosan az igazolások, de ha az egész szezonban ez lesz, akkor a nyári EB-re Szoboszlai csapágyasra lesz járatva. Ez nem a Bundesliga, itt nem lesz 2-3 hét pihi decemberben. Magyarként, a magyar válogatott szurkolójaként nekem ez fontosabb szempont, mint a Pool szereplése.
A fenti klubok tehát tavasszal a Newcastle mögött végeztek ugyan, de népszerűségben bőven előrébb vannak. Oké, ezek tények, többen kíváncsiak rájuk. A fura az, hogy a "kapott műsoridő" alapján a Brighton mindenképpen, és lassan az Aston Villa is magasabb polcon van. Nézve az összefoglalókat, hallgatva legnépszerűbb hazai podcasteket, szinte csak perceket kap a Newcastle. Szeretek hallgatni például egy youtube csatornát, amin rengeteg focis tartalom van. Munkába menet, vagy hazafelé általában ez szól a kocsiban. Pont ma reggel futottam bele a BL beharangozóba. PSG - Newcastle... 12 perc jutott a videóban erre a párharcra. 8 perc PSG, 4 perc Newcastle.
A közvetítésekben is meglátszik ez a folyamat. A Newcastle meccseit nem azért láthatjuk mostanában, mert a hazai TV csatornák kiválasztják, hanem mert a külföldi kollégák teszik be a meccseiket a TV-s idősávokba. A Burnley elleni merkőzés nagyon hosszú idő után az első volt, ami 16 órakor kezdődött, nem is adták élőben. A BL-ben ugyanez történt. A 18:45-kor kezdődő Milan elleni nyitómeccset követően (ott is igazából a Tonali hazatér c. olasz telenovella volt az egyetlen szál, amit boncolgattak) a PSG elleni hazai meccset itthon már nem találták elég vonzónak ahhoz, hogy bekerüljön az élőben közvetítendő találkozók közé.
Mit lehet ez ellen tenni? Semmit, és igazából nem is kell. A csapat annyit tehet, hogy az elmúlt másfél évhez hasonlóan fejlődik és egyre jobban teljesít. A keret adott, a biztos háttér adott. És még akkor is nagyon hosszú folyamat lesz, mire a "középszerű Newcastle" kimegy a fejekből. Underdog.. az esélytelenebb fél. Ezek vagyunk egyelőre. Hiába a negyedik hely, hiába tavalyról a Manchester United és a Chelsea elleni 4 pont, a Spurs elleni 6 pont (egy 6-1-es meccsel), hiába holtversenyben a liga legjobb védelme. Hiába az idei gólrekord beállítás (8-0 a Sheffield ellen), a City kiverése a ligakupából. Több kell még, sokkal több. Underdogból Alfa doggá kell válni, menni előre, harapni, győzni. Most éppen a PSG ellen.
A lehetőség adott, miénk a halálcsoport, ahol minden mérkőzésen világraszóló sikereket lehet elérni. Nyilván fontosabb lesz még eleinte, hogy mit játszott a Brighton az EL-ben, illetve Emery hogyan építi a Villát, de a Milan - PSG - Dortmund trió pont arra jó, hogy nagyvadakra menjenek a szarkák.
A PSG ellen egyébként az előzetes hírek szerint Willock és Barnes biztos hiányzása mellett Botman és Joelinton sem épül fel, és Wilson játéka is kérdéses. Gordont viszont valószínűleg 90 percig a pályán fogják tartani, mert ő a Burnley ellen összeszedte az 5. sárga lapját, úgyhogy egy bajnoki mérkőzést pihenni fog.
Nehéz feladat lesz, mert a PSG-nek úgy néz ki, hogy kimondottan jót tett Neymar és Messi távozása, valamint Luis Enrique, Dembele, Kolo Muani és Goncalo Ramos érkezése. Megvan az eszköztáruk, hogy megállítsák a Newcastle-t, akik a San Siroban mutatott visszafogott játék után hazai pályán valószínűleg újra a brutális erőfocit akarják játszani.
A feladat nehéz lesz, de meg kell oldani. Végül is így veti le a láncait az underdog, nem igaz?
