Biztosan megtörtént már veletek, például egy hosszú sorozat maraton alatt, vagy egy több száz oldalas könyv olvasásakor, hogy a végkimenetel felé haladva kettős érzés fogott el. Egyrészt nagyon vártátok a befejezést, másrészt kicsit szomorúak voltatok, hogy hamarosan vége lesz. Engem ugyanez az érzés kerített hatalmába az elmúlt hetekben a Premier League 2022/2023-as szezonjával kapcsolatban. Az előző szezon feltámadása, és a nyugodt magabiztosság, amit a vezetőség és a szakmai stáb mutatott, bizakodásra adott okot, mégis álmomban sem gondoltam volna, hogy BL indulás lesz a vége. Szezon visszatekintés.

 

Negyedik hely, és szuper City-vel holtversenyben a legkevesebb vereség (5) és a legkevesebb kapott gól (33). A 12. pozíciónál lejjebb az egészszezon alatt nem volt a Newcastle, és összesen 13 olyan forduló volt, amikor a 3. helyen állt a csapat. Három olyan játékos is volt, akik két számjegyű gólt szereztek. Callum Wilson 18 góllal olyan magasságokba jutott, ami legutóbb Alan Shearernek sikerült, de Miguel Almíron a maga 11 találatával is egyéni csúcsot állított be. Alexander Isak nem teljesen egészségesen érkezett, aztán a bíztató kezdést követően ismét megsérült, de tavasszal már ő is meghatározó tagja lett a csapatnak és 10 alkalommal volt eredményes. Minden csapatrész kiemelkedően teljesítette a feladatát és ami a legszebb az egészben, hogy a szezon végével egyértelműen azt sugallja minden körülmény, hogy ez még csak a kezdet.

Augusztus

A bravúros bennmaradást követően tavaly nyáron Eddie Howe egészen másfajta nyomás alatt kezdhette meg a munkát. Nem volt ugyan konkrétan kimondott elvárás, de az európai kupaindulást érő helyek egyike volt a cél. A keret megerősítése mellett el is kellett engedni játékosokat, mert bőven akadt olyan, aki feleslegessé vált.

Érkezők:

Nick Pope – Burnley

Sven Botman – Lille

Matt Targett – Aston Villa

Alexander Isak – Real Sosiedad

Loris Karius – csapat nélküli

Távozók:

Martin Dubravka  - Manchester United (kölcsönbe)

Jeff Hendrick – Reading (kölcsönbe)

Ciaran Clark – Sheffield United (kölcsönbe)

Isaac Hayden – Norwich City (kölcsönbe)

Matthew Longstaff – Colchester United (kölcsönbe)

Federico Fernandez – Elche

Dwight Gayle – Stoke City

Freddie Woodman – Preston North End

A vezetőség nem kapkodott, és hiába repkedtek a nagy nevek, a Tyne partján valószínűleg csak mosolyogtak a közösségi média felületeit elárasztó pletykatengeren. Eddie Howe is tudta, hogy remek közösség kovácsolódott össze a tavaszi bravúros szereplés után, és nagyon nem akart belenyúlni a keretbe. A bravúrokra és potyákra egyaránt képes Dubravka helyett Pope lett a kezdő kapus, a védelemben pedig az volt az elképzelés, hogy Botman akklimatizálódásáig Dan Burn lesz Fabian Schär társa középen. Ezzel pedig, ahogyan várható volt, Jamaal Lascelles kikerült a kezdőből. A csupaszív csapatkapitány így is nagyon hasznos fogaskerék volt a gépezetben, ő és Matt Ritche hiába játszottak csak perceket a szezonban. Howe szerint az öltözőben és a kispadon is rengeteget számított a jelenlétük. Lascelles szenvedélyét például az is jellemzi, hogy több sárgalapot is a pályán kívül, melegítés közben szedett össze. Talán így nem is meglepő, hogy az egész szezon során maradt csapatkapitány, hivatalosan övé ez a poszt annak ellenére, hogy mindössze hét mérkőzésen lépett pályára. Amikor beállt, Trippier már adta is oda neki a szalagot. A védelem bal oldalán a sikeres kölcsönjátéka után megvásárolt Matt Targett helye tűnt biztosnak. Középen tulajdonképpen semmi változás nem történt, és mivel Isak sérülten érkezett, elöl sem bolygatták meg a csapatot.

A szezon nyitómeccsén a Nottingham Forest érkezett a St. James’ Parkba. Fabian Schär bombagólja mellett Wilson is betalált, amivel sima győzelmet aratott a csapat az újoncok felett. A második fordulóban Graham Potter Brightonja volt az ellenfél. A gól nélküli döntetlennel véget érő mérkőzésről talán az marad meg leginkább a szurkolók emlékezetében, hogy a Newcastle egy speciális, a város sziluettjét ábrázoló mezben lépett pályára az Amex stadionban. A dizájn később a mérkőzés előtti bemelegítő edzőmezen köszönt vissza. A harmadik fordulóban a címvédő Manchester City-t fogadta a Newcastle. A City gyorsan vezetést szerzett, de Almíron, Wilson és Trippier góljaival a Newcastle 3-1-re fordított. Végül a lefújáskor 3-3 állt az eredményjelző táblán. Már három mérkőzés után látni lehetett, hogy ez a csapat még rátett egy lapáttal a tavaszira. Rengeteg futás, letámadás, ütközés. A Newcastle mindenki számára kemény ellenféllé vált. A ligakupában Lascelles és Wood góljaival szűkösen, de meglett a továbbjutás a Tranmere Rovers otthonában, míg a Wolverhampton elleni bajnokin egy pontot sikerült elhozni a Molineux-ból Allan Saint-Maximin bombájával, amit később a hónap góljának választottak. Augusztus utolsó napján, a hónap utolsó mérkőzésén az első vereségét szenvedte el a csapat. Isak vezetést szerzett, majd duplázott, de a VAR „segítségével” egy nagyon nehezen megítélhető les miatt érvénytelenítették a találatot. 2-0 helyett nem sokkal később 1-1 lett és innentől kezdve a Pool dominált az utolsó fél órában. Az ápolások és időhúzások miatt a hosszabbítás hosszabbításában, a 98. percben aztán egy szöglet utáni kavarodásban Fabio Carvalho közelről bombázott a kapuba, amivel a hazaiak be is húzták a mérkőzést.

Newcastle -  Nottingham Forest 2-0

Brighton & Hove Albion – Newcastle 0-0

Newcastle – Manchester City 3-3

Tranmere Rovers – Newcastle 1-2 (Ligakupa)

Wolverhampton Wanderers – Newcastle 1-1

Liverpool – Newcastle 2-1

 

Szeptember

Az augusztusi hat mérkőzés után szeptemberben mindössze két találkozón kellett pályára lépni. Két meccs, két pont, egy újabb Isak gól. Rá kellett pihenni az októberre.

Newcastle  - Crystal Palace 0-0

Newcastle – Bournemouth 1-1

 

Október

A közelmúltban szezononként általában egy, de maximum két-három olyan mérkőzés volt, amikor a Newcastle meggyőző fölénnyel, háromnál több gólt rúgva nyerni tudott. Ebben a szezonban ez az októberi hat mérkőzésből háromszor is sikerült. Az első két találkozón a Fulham idegenben kapott négyet, a Brentford a St. James-ben ötöt. Ezután következett a hónap egyetlen pontvesztése, egy 0-0-s döntetlen az Old Traffordon. Utána viszont az Evertont, a Spurst és az Aston Villat is sikerült legyőzni. Utóbbit ismét simán, 4-0-ra. Az októberi dominanciát jellemzi, hogy a 6 gólt szerző Miguel Almíron lett a hónap játékosa, a Fulham elleni első gólja a lett a hónap találata (azóta pedig versenyben van a szezon gólja címért is), valamint Eddie Howe-t választották a hónap menedzserének a Premier League-ben.

Ellentmondást nem tűrően darálták be az ellenfeleket. Isak, Saint-Maximin és Targett ebben az időszakban sérülések miatt kikerült a kezdőből, viszont Howe remekül kombinált, főleg a védelemben. Sven Botman beépült a csapatba, és Schärrel biztosították a védelem közepét. Trippier helye nem volt kérdéses a jobb szélen, ugyanakkor a másik oldalon volt egy megoldásra váró probléma. Targett sérülése mellett az ott bevethető Paul Dummett sem volt egészséges, Javier Manquillo és Jamaal Lewis pedig egész egyszerűen nem tudta bebizonyítani, hogy az azt a szintet képviseli, amire szükség van. Mondjuk ez Dummettra is igaz. Howe gondolt egy merészet, és a 198 cm magas, nem túl gyors középhátvédet Dan Burn-t rakta ki a szélre. Burn januárban „tért haza” Newcastle-be, és azóta egy álomban élt, hogy szülővárosa csapatában játszhat. Remek formában is volt, ezért nem szolgált rá, hogy a padra kerüljön. Botmannal együtt középen annyiból lett volna rizikós a szerepeltetése, hogy ritkán látunk olyan esetet, amikor ballábas a belső védő páros mindkét tagja. A nagy ember viszont nem okozott csalódást. Azzal, hogy Saint-Maximin korán tért vissza, és rásérült a korábbi sérülésére, Howe nagyon óvatosan bánt vele, ami vagy azt jelentette, hogy pihentette, vagy azt, hogy kevés játékpercet kapott. Maxi tehát kikerült a kezdőből, és ez szintén kedvezett Burnnek. Így ugyanis mindenképpen olyan játékos szerepelt a helyén, aki a francia showmannél többet, és főleg jobban védekezik. Akár Willock, akár Joelinton, vagy esetleg Murphy – habár ő Almíron cseréje volt inkább – játszott a bal oldalon nagy segítséget jelentettek, hogy Burnnek a termetéből adódó gyenge pontjait nehezebben használják ki az ellenfelek.

Fulham – Newcastle 1-4

Newcastle – Brentford 5-1

Manchester United – Newcastle 0-0

Newcastle – Everton 1-0

Tottenham Hotspur – Newcastle 1-2

Newcastle – Aston Villa 4-0          

 

November

A katari világbajnokság miatt novemberben csak két bajnoki mérkőzést rendeztek. A Newcastlenek viszont jelenése volt a Ligakupában is, így aztán mindössze hat nap alatt kellett háromszor pályára lépniük. Az ország másik végében kezdtek november 6-án, és egy látványos mérkőzésen a szakadó esőben ütötték ki a Southamptont. Három nap múlva Londonba utaztak, és a kupameccsen Crystal Palace otthonában brusztoltak ki egy döntetlent. A tizenegyes párbajban Wood, Trippier és Joelinton magabiztosan lőtt a kapuba, Botman hibázott. A másik oldalon viszont Hughes és Ward volt csak eredményes, Milivoljevic és Mateta lövését is kivédte Nick Pope. A Newcastle bejutott a negyedik körbe. A világbajnokság előtti utolsó bajnokira november 12-én került sor, amikor a Chelsea látogatott a St. James’ Parkba. Egy gyors támadás után Willock hatalmas bomba gólt ragasztott Kepa kapujába, és így mind a három pontot sikerült megszerezni. A következő egy hónapban is volt kiket figyelni, összesen öt Newcastle játékos kapott meghívót Katarba. Angliából Nick Pope, Kirean Trippier és Callum Wilson került be az utazó keretbe. Bruno Guimaraes behívót kapott a brazil válogatottba, Fabian Schär pedig Svájcot képviselte a tornán. Illetve ott volt egy ausztrál fiú Garang Kuol is, aki elméletben már a klub játékosa volt. Kuol egyébként kevés szerepet kapott, viszont Ausztrália utolsó mérkőzésén, az argentína elleni nyolcaddöntőben kiharcolhatta volna a hosszabbítást, amikor a 97. percben egy ziccert belebombázott Emiliano Martinezbe.

 

Southampton – Newcastle 1-4

Crystal Palace – Newcastle 0-0, tizenegyesekkel 3-2 (Ligakupa)

Newcastle – Chelsea 1-0

 

December

A világbajnokságon résztvevő játékosokhoz hasonlóan a keret többi tagja sem tétlenkedett a több mint egy hónapos pihenő alatt. A csapat Szaúd-Arábiában edzőtáborozott és még egy barátságos meccsre is futotta az Al Hilal ellen. A túra után aztán belefért még egy felkészülési mérkőzés a Rayo Vallecano ellen hazai pályán. December 20-án már a Ligakupában folytatódtak a küzdelmek, és kis szerencsével – egészen pontosan egy öngóllal – sikerült túljutni a Bournemouth-on. A VB véget ért, és karácsony másnapján visszatért a Premier League. A láthatóan válságban lévő Leicester A King Power stadionban szaladt bele egy sima vereségbe. Szilveszterkor viszont borult egy picit a papírforma, és meglepetésre a szintén nem túl jó formában lévő Leeds el tudott vinni egy pontot a St. James Parkból. A klub háza táján óriási pletykaáradat indult, hogy kik lehetnek a januári érkezők.

Al Hilal – Newcastle 0-5

Newcastle – Rayo Vallecano 2-1

Newcastle – Bournemouth 1-0 (Ligakupa)

Leicester City – Newcastle 0-3

Newcastle – Leeds United 0-0

 

Január

Az év eleje egyből egy rangadóval indult. A bajnoki címért hajtó Arsenal látogatott a St. James’ Parkba. Ne szépítsük, minden lehetséges módon sikerült tönkretenni a londoniak játékát. Talán ez az a pont, ahol meg kell említeni, hogy a Bournemouth-tól történő menesztését követően Eddie Howe mivel foglalatoskodott. Fogta magát, és Madridba ment, ahol Diego Simeone és az Atletico Madrid vendégszeretetét élvezte. Az, hogy mennyi mindent tanult a lélektani hadviselésről, az ellenfél kizökkentéséről, vagy éppen a folyamatos fizikális jelenlétről, már az előző tavasszal is látszott, de most teljesedett ki igazán. Ezen az Arsenal elleni meccsen jött kijött ki a legjobban, hogy pofátlan időhúzással, apró és kevésbé apró, de sokszor indokolatlan szabálytalanságokkal mennyire tönkre lehet tenni a jobb erőkből álló ellenfél meccstervét. A gól nélküli döntetlen után Mikel Arteta tombolt, Eddie Howe pedig pókerarccal nyilatkozta, hogy az ellenfél húzta az időt. Az értékes egy pont után kupameccsek következtek a naptárban. Mivel a Ligakupában már jóval előrébb jártunk, a prioritást az a mérkőzés kapta. Előtte az FA kupában picit kínos vereség csúszott be a Sheffield Wednesday ellen, de mivel három nap múlva a Ligakupában 2-0-ra sikerült nyerni, és így a legjobb négy közé jutni a Leicesterrel szemben, igazából senkit nem érdekelt a sheffieldi baglyok elleni blama. A következő két bajnokin két londoni csapat, a Fulham és a Crystal Palace következett. A megszerzett 4 pont teljesen rendben volt. Január vége felé jártunk és a Newcastle neve mellett még mindig csak egy vereség szerepelt a bajnoki tabellán.

A Ligakupában az ezer sebből vérző Southampton hazai pályán bukott el Joelinton gólnak köszönhetően. A visszavágón Sean Longstaff duplájával már a 21. percben 2-0 volt az eredmény. Che Adams ugyan tudott szépíteni, de a döntőbe jutás nem forgott veszélyben. Az 1998/1999-es FA kupadöntő után a Newcastle-nek ismét jelenése volt a Wembley-ben. Az egyetlen szerencsétlenség a meccsen Bruno Guimaraes kiállítása volt. A brazil középpályás egy csúnya taposássá váló szerelési kísérlet miatt kapott pirosat, és hárommeccses eltiltást. Szerencséje volt, hogy a büntetését pont le tudta tölteni a a február 26-ai döntőig. Közben az átigazolási piacon is ment az adok-veszek, és bár nem volt akkora a forgalom, mint azt a média gondolta, volt pár fontosabb tranzakció.   

Érkezők

Anthony Gordon – Everton

Harrison Ashby – West Ham United

Garang Kuol – Central Coast

Martin Dubravka – Manchester United (kölcsönből vissza)

Matthew Longstaff – Colchester United (kölcsönből vissza)

Távozók

Jonjo Shelvey – Nottingham Forest

Chris Wood – Nottingham Forest (kölcsönbe, vételi opcióval, ami életbe is lépett)

Garang Kuol – Hearts

Karl Darlow (Hull City)

A szurkolók kicsit meglepetten vették tudomásul, hogy minőségi igazolásnak mindössze Anthony Gordon, az Everton fiatal tehetsége számított, de a keret egyben volt, a korábbi évekhez képest a sérüléshullám sem sújtotta a csapatot, Eddie Howe pedig mindenkit nyugalomra intett.     

Arsenal – Newcastle 0-0

Sheffield Wednesday – Newcastle 2-1 (FA kupa)

Newcastle – Leicester City 2-0 (Ligakupa)

Newcastle – Fulham 1-0

Crystal Palace – Newcastle 0-0

Southampton – Newcastle 0-1 (Ligakupa)

Newcastle – Southampton 2-1 (Ligakupa)

 

Február

Bruno nélkül nem ment. Be kell látni, hogy a három meccses eltiltás alatt a középpályán keletkezett űrt nem sikerült betölteni. Az első két mérkőzésen a Joelinton-Longstaff-Willock trió próbálta megoldani a feladatot, a harmadikra pedig a fiatal Elliott Anderson került Joe Willock helyére. A West Ham és a Bournemouth ellen két döntetlenre futotta, a Liverpool ellen viszont jött a szezon béli második vereség. A mérkőzés előtt egy szomorú momentumról kellett megemlékeznie a publikumnak. Sajnos ekkorra vált biztossá, hogy a Newcastle korábbi játékosa, Christian Atsu nem élte túl a február 5-ei, Törökországot és Szíriát sújtó földrengést. Atsu felesége, és gyermekei a stadionban meghatottan fogadták a St. James’ Park közönségének tisztelet nyilvánítását. Hiába játszott jól a Newcastle az egész mérkőzésen, az eredményen ez nem látszott meg.  Darwin Nunez és Cody Gakpo góljaival gyorsan elhúzott a Liverpool, plusz még az első félidőben Nick Pope a tizenhatoson kívül fogta meg a labdát, ami miatt teljesen jogosan kiállították. Így aztán hiába térhetett vissza a Ligakupa döntőre Bruno Guimaraes, Pope-ot elveszítette a fináléra a Newcastle.

A helyzet a következő volt. A visszatérő Martin Dubravka nem védhetett, mert amíg kölcsönben volt az ősz folyamán, védett a sorozatban, pont a Manchester United színeiben. A korábbi harmadik számú kapus, Karl Darlow már a Hull játékosa volt. Maradt tehát a helyi fiú, a minimális PL tapasztalattal rendelkező Mark Gillespie, vagy a tétmeccsen régóta nem védő baki király, Loris Karius. Eddie Howe az utóbbinak szavazott bizalmat, és tulajdonképpen nem döntött rosszul. A Newcastlenek maga az álom volt 24 év után ismét kupadöntőben szerepelni, míg a Manchester Unitednek ez a meccs nem sokat jelentett. A teltházas Wembleyben is gyakrabban játszanak, szóval amíg a Newcastle egy kicsit görcsös volt, ők egyáltalán nem. Hat perc alatt két gól az első félidőben, és meg is voltak. A gólok semmiképpen sem írhatóak Karius számlájára, sőt még komolyabb védései is voltak a kilencven perc alatt. Nem sikerült, de szomorkodni nem volt idő. Hiába a mindössze két vereség, a sok döntetlen miatt össze kellett kapni a csapatot, hogy oda tudjanak érni az európai kupa indulást érő helyek valamelyikére.

Newcastle – West Ham United 1-1

Bournemouth – Newcastle 1-1

Newcastle – Liverpool 0-2

Manchester United – Newcastle 2-0 (Ligakupa)

 

Március

A naptári tavasz elején újabb mérkőzéssel bővült a rossz sorozat. Ismét egy 0-2 (sorozatban a harmadik) ezúttal a Manchester City ellen. Howe tudta, hogy valahogyan meg kell fordítani ezt a folyamatot. Muszáj meccseket nyerni, mindegy, hogy hogyan. Szerencsére a hónap hátralévő két találkozóján ez sikerült is, két szoros győzelemmel újra visszatért a csapat önbizalma.

Newcastle – Manchester City 0-2

Newcastle – Wolverhampton Wanderers 2-1

Nottingham Forest – Newcastle 1-2

 

Április

A márciusi kényelmes három mérkőzés után áprilisban hétszer kellett pályára lépni. A Newcastlenek viszont kimondottan jót tett ez a sorozatterhelés. Visszavágtak a Manchester Unitednek, és Joe Willock valamint Callum Wilson találataival 2-0-ra győztek a St. James’ Parkban. A három pont megszerzése mellett fontos kiemelni, hogy a 90 perc alatt egészen egyszerűen egyetlen olyan szakasza sem volt a mérkőzésnek, amikor azt lehetett érezni, hogy a MU ponttal, ne adj Isten pontokkal távozzon. A lendület kitartott a következő két mérkőzésre is, amit a West Ham és a Brentford bánhatott. Aztán jött egy üres járat. A Villa Parkban Unai Emery Aston Villa-ja egészen egyszerűen minden csapatrészben semlegesíteni tudta a Newcastle elképzeléseit és sima 3-0-s győzelmet aratott. A Howe érában jellemző mentális erő viszont ezután mutatkozott meg igazán.

A Tottenham elleni hazai bajnoki a Premier League klasszikusok közé méltán kívánkozik. Antonio Conte felrúgta a bilit és távozott, Cristian Stellini pedig úgy gondolta, hogy valami nagy változtatás kell, hogy felrázza a Spurs játékosokat. Teljesen átalakította a védelmi taktikát, a Newcastle meg köszönte szépen, és megsemmisítette a Tottenhamet. 21 perc után már 5-0 volt az állás, és bár Kane (ki más?) szépíteni tudott, a csereként beálló Callum Wilson is betalált, így aztán egy nagyon masszív 6-1 lett a vége. Szerzett gólt a Newcastle a védelemre vezetett támadásból, a védelem mögé belőtt labdából, átlövésből, kontrából, beívelésből. Mint egy bemutató edzőmeccs. A bombagólja után Jacob Murphy feje pedig mémmé vált.  A lendület tovább tartott. Az Everton úgy kapott négy gólt, hogy egy gyönyörű Schär találatot videózás után elvettek. Azon a mérkőzésen Jacob Murphy közelről bekotort gólja előtt Alexander Isak úgy bolondította meg a teljes Everton baloldalt, és pár belső védőt, amit még sokáig fognak mutogatni az összefoglalókban. A hónap utolsó mérkőzésén aztán a kieséssel lassan megbarátkozó Southampton is sima vereséget szenvedett a St. James’ Parkban.

Newcastle – Manchester United 2-0

West Ham United – Newcastle 1-5

Brentford – Newcastle 1-2

Aston Villa – Newcastle 3-0

Newcastle – Tottenham Hotspur 6-1

Everton – Newcastle Newcastle 1-4

Newcastle – Southampton 3-1

 

Május

Az utolsó hónapra lassan mindenki hozta az elmaradt meccseit, és az Arsenalon egyre nagyobb nyomás volt. Az ellenfeleiket terminátorként bedaráló Manchester City már ott lihegett a nyakukban, ők pedig egy-egy döntetlennel szórták a pontokat. Ehhez képest Newcastleben kijött a lépés. A Newcastle masszívan dominált, de csak kapufáig jutott, míg az Arsenal az első veszélyesebb átlövéséből betalált. Összességében egyenrangú partnerként kapott ki a Newcastle 2-0-ra nem volt ok a szégyenkezésre. Amíg az Ágyúsok a bajnoki cím miatt matekoztak, Newcastleben azt számolgatták, hogy mennyi kell a biztos BL induláshoz. Nyilván a bronzérem is szép dolog, de a TOP 4 volt az elsődleges prioritás. Nem is a közvetlen szomszéd Manchester United volt az, amit figyelni kellett, sokkal inkább a Liverpool és a Brighton jelenthetett veszélyt.

A hátralévő négy mérkőzésen bőven össze lehetett szedni a kellő pontokat, úgyhogy nyugodtan kellett ráfordulni a célegyenesre. Az ekkorra már kiesés ellen küzdő Leeds ellen egy pont jött csak össze, viszont a Brighton elleni hazai mérkőzésen szerzett győzelemmel már majdnem biztossá vált a BL indulás. Két meccsen egyetlen pont kellett, és újabb kiesőjelölt, a Leicester City érkezett vendégségbe. A Newcastle végig dominált, rommá nyerhette volna a meccset, ám a végén mégis Nick Pope bravúrja kellett, hogy ne koppanjon a csapat, a szurkolók, az ünneplésre készülő város. A 0-0-val viszont sikerült, a következő szezontól a Newcastle biztosan BL indulóvá vált. A métkőzés után hatalmas fiesta kezdődött a pályán, és az egész városban.  Az utolsó körben a Stamford Bridge közönsége egy kicsit felforgatott csapatot láthatott, ám még így is csak az első 15 percben már akár három gólt is szerezhettek volna a Chelsea ellen. Egy jött csak össze, a januárban igazolt Anthony Gordon szerezte meg az első találatát Newcastle mezben. A Chelsea egy szerencsés góllal (öngóllal) egyenlített, és bár a második félidőben ők domináltak, maradt döntetlen a végeredmény. Üde színfoltja volt a találkozónak a 17. életévét május 1-én betöltő Lewis Miley pályára lépése, aki ezzel a klub legfiatalabb PL debütánsa lett. A fiatal középpályás nem volt megszeppenve, kis szerencsével élete első Premier League gólját is megszerezhette volna, okosan helyezett lövése azonban a keresztlécet találta el. 

Newcastle – Arsenal 0-2

Leeds United – Newcastle 2-2

Newcastle – Brighton & Hove Albion 4-1

Newcastle – Leicester City 0-0

Chelsea – Newcastle 1-1

Így ért véget a Premier League 2022/2023-as szezonja, amire azt hiszem mind emlékezni fogunk. Utoljára a 2011/2012-ben az Alan Pardew vezette, végül 5. helyen záró csapat kapcsán éreztem ilyen. Cabaye, Tioté, Ben Arfa, Ba, Cissé… varázslat volt az is, de van egy hatalmas különbség. Ott már nyáron lehetett érezni, hogy ez a hatalmas sorozat kicsit mázli volt. A húzónevek elvágyódtak és el is igazoltak szép sorban. Nem érkezett erősítés, és az EL okozta plusz terhelésnek az lett a vége, hogy a következő évben a Newcastle majdnem kiesett a Premier League-ből. Most nagyon nem ez helyzet. A keret meghatározó tagjai nem vágyódnak el Newcastleből. Nem ugródeszkának akarják használni a klubot, hanem történelmet akarnak írni. Talán már el is kezdték.

Az összegolaló posztból nem maradhat ki egy Leg, Leg, Leg bekezdés. 

A szezon játékosa: Kieran Trippier

A szezon igazolása: Alexander Isak

A szezon mérkőzése: Newcastle - Tottenham 6-1

A szezon gólja: Miguel Almíron (Fulham)

A szezon gólpassza: Alexander Isak (Everton) 

A szezon védése: Nick Pope (Leicester)

A szezon csalódása: Ligakupa döntő

Végül pedig, ha már egy sorozatos példával kezdtem, akkor azzal is zárnám le. Ahogy említettem, a keserédes hangulat annak szólhat, hogy vége van ennek a varázslatos szezonnak. Viszont ha hátrébb lépek és nagyban nézem az összképet, akkor ez egy nagyon jól induló sorozat első évada volt még csak, és nagyon várjuk a folytatást.

Hajrá Newcastle!